Ars Poetica:

 

A Mysore-M Kft széles körű tevékenységi körök kinyilvánítása kapcsán kel mindennap újból életre. Sokak szerint nem igazán lehetséges különböző szakmai tevékenységeket folytatni egy vállalaton belül, mert szétforgácsolódnak a rendelkezésre álló energiák, nem tartható a szükséges kontroll a vezetőség által, a munkavállalók szervezetlennek érzik a munkájukat és végül a cég nem szolgálja majd azt, amire hivatott. Ezen értelmezés tökéletesen helytálló, ugyanakkor a lehetséges nézőpontok pusztán egyike. Mi történik ha nézőpontot váltunk, letesszük a képzelet szülte hierarchikus nézetet és ezzel együtt megvizsgáljuk egy egyszerű hétköznapunkat, magát az életet. Csak megfigyeljük, hogyan is történik. Egy egyszerű hétköznapon vajon nem sokféle tevékenységet végzünk? Ha papírra kellene vetni a napi tennivalók sorát, vajon hány különböző „tevékenységi kör” volna érintett? Foglalkozunk tisztálkodással, étkezéssel, utazással, munkát végzünk, a többi emberrel beszélgetünk különböző témaköröket érintve... és ez még csak egy délelőtt szemlélése.

Egy emberi megnyilvánulásnak tehát lehetőségében áll számos módon kinyilatkoztatnia önmagát (még súlyos testi vagy szellemi korlátozottság esetén is), ezt tekinthetjük egyfajta alapvetésnek. Az élet maga, tehát a lehetségesség tere. Ezen felismerésünk áll a háttérben emberi és vállalati szinten, a valódi fontosságot az együttműködésre, a belső szabadság folyamatos táplálására helyezzük. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden tevékenységünk egyaránt fontos, ám tisztában vagyunk vele, hogy létezik egyfajta „vászon” amelyen és amely által a cselekvések megjelennek, hasonlóan a képkockákhoz egy mozivásznon. Ezen vászon ugyanakkor nem értelmezhető az emberi elme által, mert természeténél fogva paradoxon jellegű. A vállalat által kibontakozó cselekvés lehet egyszerű adminisztratív munka, program specifikáció készítése, programozás, jógaóra, egyedi ajándéktárgy készítése, adomány jellegű részvétel valamiben, avagy távközlést érintő munkavégzés. Mindezek mögötti a „vászon”, amelyet legkönnyebben talán úgy lehet érzékeltetni, hogy megjelenik azon ellenállásmentes, nyugalmas érzet mindannyiunkban a tevékenységek végzése során, hogy „rendben van az, amit éppen csinálok, rendben van az, ami éppen történik.”